A peszáchi elõkészületek alapos nagytakarítással kezdõdnek.

Az ünnepre való bevásárlás különleges figyelmet kíván, mert gondosan ügyelni kell, hogy semmi olyasmit ne vegyünk, ami chámécot tartalmazhat. Ha feldolgozott élelmiszert vásárolunk, vizsgáljuk meg, hogy rajta van-e a rabbinikus kósersági tanúsítvány. Az aranyszabály: "Ha nem biztos, inkább ne!"

A tûzhely sütõit és égõit peszáchi használatra kaserolni kell, s ha nincs külön peszáchi edény, akkor a fõzõ- és étkezõedényeket is. Ezt Peszách elõtt bármikor el lehet végezni, de legkésõbb az ünnep beállta elõtti reggelen, a chámécevés tilalma utáni egy órán belül be kell fejezni az edények kifõzését.

A bdikát cháméc szertartását, a kovászos keresését a Peszách elõtti estén - niszán 14-e elõestéjén - kell elvégezni. Az est beállta után, amint lehet, el kell kezdeni a kutatást.

A Misná fekteti le, hogy a Peszách elõtti estén az egész ház gondos és alapos átkutatásával kell megtalálni és eltakarítani a chámécot: még az õsi kõfalak repedéseit is meg kell nézni. Bár régi szokás nagytakarítást rendezni az ünnep elõtt, a Misná által elõírt szertartásos kutatás a peszáchi elõkészületekhez tartozó hagyomány maradt.

A kutatás hagyományos szertartását így kell elvégezni:

A kutatás megkezdése elõtt a következõ áldást mondjuk:

Báruch Átá Ádonáj, Elohénu Melech HáOlám, áser kid'sánu b'micvotáv, v'civánu ál biur cháméc.

"Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta a cháméc megsemmisítését."

A családfõ egy égõ gyertyával a kezében végigjárja a lakás szobáit, s a padlástól a pincéig átkutat mindent, ahová bármikor bármiféle étel kerülhetett.

Miután nem valószínû, hogy a nagytakarítás után morzsa vagy más cháméc maradt a lakásban, de az áldást sem mondhatják hiába, szokássá vált, hogy a kutatás megkezdése elõtt kis kenyérdarabkákat dugdosnak el a lakás különbözõ pontjain. (Persze nem kell összemorzsázni a lakást, de ha megjegyezzük, hány darabkát dugtunk el, biztosan megtaláljuk õket.)

Egy nagy fakanalat szoktak gyûjtõlapátnak használni, amelyre tollal söprik rá a morzsát. Bármilyen eszköz alkalmas, például papírlapra vagy papírzacskóba is lehet gyûjteni.

A másnap reggel elfogyasztandó chámécos ételt a keresés kezdete elõtt el kell tenni, és nem kell figyelembe venni.

A kutatás befejezése után, mikor már minden lehetséges chámécot összeszedtünk, "megsemmisítési nyilatkozatot" - bitult - teszünk:

"Minden kelt vagy kovászos, ami a birtokomban van - miután nem láttam és nem semmisítettem meg -, semmisnek és tulajdonos nélkülinek tekintendõ, miként a föld pora."

Ezt a kijelentést azon a nyelven kell tennünk, amelyet beszélünk. Célja, hogy érvényes nyilatkozatunk alapján nemlétezõnek nyilvánítsunk minden, tudtunkon kívül megmaradhatott chámécot. A kijelentés által formálisan lemondunk az ilyen cháméc törvényes tulajdonjogáról.

A keresés során talált chámécot az összeszedésére használt eszközzel együtt be kell csomagolni, és félre kell tenni, hogy másnap reggel elégethessük.

Az áldás elmondása után a keresést végzõ nem beszélgethet senkivel, míg be nem fejezi munkáját, és el nem mondja a megsemmisítési nyilatkozatot.

Ha gyerekek vannak a háznál, a szertartásos cháméckutatás nagyszerû élmény, amelyben õk is részt vesznek. Õk dugdoshatják el a kenyérdarabkákat - persze ne bújócskázzanak közben, nehogy összemorzsázzanak mindent -, szobáról szobára, sarokról sarokra követhetik a kutatót.

A cháméc elégetése* a következõ reggelen történik, legkésõbb egy órával az után az idõpont után, amikortól fogva nem szabad chámécot enni. Az elõzõ este összegyûlt és a reggelibõl maradt chámécot kályhában vagy szemétégetõben, esetleg szabad tûzön kell elégetni, s miután a lángokba dobtuk, elmondjuk a végleges megsemmisítési nyilatkozatot:

"Minden kelt vagy kovászos, ami a birtokomban van - akár láttam, akár nem, akár megsemmisítettem, akár nem -, semmisnek és tulajdonos nélkülinek tekintendõ, miként a föld pora."

Ha Peszách elsõ estéje szombatra esik, a chámécot két estével elõbb, csütörtökön kell keresni, és pénteken délelõtt kell elégetni. A megsemmisítési nyilatkozatot szombaton reggel kell elmondani.

Régebben a zsidók úgy szabadultak meg teljesen a cháméctól, hogy vagy elajándékozták, vagy - ha volt valami értéke - eladták egy nem zsidónak.

Késõbb, miután a zsidók egyre több dologgal foglalkoztak, s üzleti célból vagy a mindennapi élet során egyre több cháméc kezdett összegyûlni egy-egy családnál, már nem volt ilyen egyszerû Peszách elõtt megszabadulni az összes kovászostól. A parancsolatokat azonban - akár veszteség árán is - teljesíteni kell. Erre törvényes lehetõséget ad a kovászoseladási szerzõdés, a mechirát cháméc. Ez szabályos adásvételi szerzõdéssel történõ, tisztességes üzletkötés, amellyel megfelelõen alacsony áron el lehet adni a chámécot nem zsidónak. Az eladót nem érheti az a vád, hogy csak "papíron" kötött üzletet, mert a szerzõdés érvényessége szempontjából közömbösek a felek hátsó szándékai. A szabályos ügylet alapján az eladó megszabadul az általa birtokolt cháméctól.

A nem zsidó vevõvel meg szokták beszélni, hogy Peszách után az eladó valamivel magasabb áron visszavásárolhatja tõle a chámécot, így valami haszonhoz is jut. Ennek ellenére nem szabad az üzlet létrejöttét ahhoz a feltételhez kötni, hogy a nem zsidó köteles az árut az eredeti tulajdonosnak eladni, vagy az eredeti tulajdonos köteles megvásárolni.

A cháméc eladását nem szabad névleges üzletkötésnek tekinteni. A névleges szerzõdés céltalan és jogilag értelmetlen. Az a zsidó, aki az adásvételt nem tekinti érvényes ügyletnek, köteles a Tóra elõírása értelmében Peszách elõtt valóban megsemmisíteni vagy más módon elveszíteni a tulajdonában lévõ chámécot, ha nem akar törvényszegést elkövetni.

Akik részvényügyletekkel foglalkoznak, papíron adnak-vesznek, látatlanban értékesítenek különbözõ árukat, azoknak is tudniuk kell, hogy az akármilyen kis ideig tartó tulajdonjog vagy a "papíron" kötött üzlet is teljes tulajdonosi és kockázatvállalási kötelezettséggel jár. A "fiktív" peszáchi cháméceladás több mint fikció, mert az üzletkötés az általános szokásoknak megfelelõen történt, és az adásvételi szerzõdés reális kötelezettségeket tartalmaz. Ha a nem zsidó Peszách után a megállapodásnak megfelelõen felajánlja megvételre a chámécot, a zsidó köteles visszavásárolni, különben szerzõdésszegést követ el. Az adásvételi szerzõdésnek nemcsak a zsidó vallási bíróság - a bét din -, hanem a polgári bíróság elõtt is érvényesnek kell lennie.

A mechirát cháméc ügyletével mindkét fél jól jár, mert a zsidó eladó így teljesítheti a hit elõírásait, a nem zsidó vevõnek pedig anyagi haszna származik belõle. Ez semmit nem von le az üzlet törvényes voltából, sõt bemutatja, hogy az élõ törvény hogyan alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez. A mechirát cháméc látványosan példázza, hogy a zsidó törvényben megvan a sokak által hiányolt rugalmasság. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezt az egyértelmûen üzleti tranzakciót nem a szív vallásos hajlamai diktálják.

A nem zsidónak át is kell adni a megvásárolt chámécot, de ha erre nincs lehetõség, a zsidó bérbe adhatja neki azt a szobát vagy helyiséget, amelyben a cháméc van.* A bérleti feltételeket a kovászoseladási szerzõdésben kell kikötni.

Régebben minden zsidó család maga adta el a chámécot. Késõbb ez már problémákat okozott, ezért szokássá vált felhatalmazást adni a közösség egy tagjának, hogy az összes család nevében kösse meg az üzleteket. A Peszách elõtti hetekben bármikor, de legkésõbb a chámécevés tilalmának életbe lépéséig át kell adni a meghatalmazást; az utóbbi esetben az ezt követõ egy óra alatt kell lebonyolítani az eladást.

Már a Talmud-tudósokat is foglalkoztatta, hogy a megsemmisítési nyilatkozat miért nem elegendõ, miért nem helyettesítheti a cháméc eladását. A megsemmisítési nyilatkozatot teljes õszinteséggel kell megtenni, hogy a törvény elõtt érvényes legyen. Komolyan kell gondolnunk, amit mondunk, tehát ha ezek után bárki fogja és elviszi a megsemmisített kovászost, nem szólhatunk egy szót sem. Nem valószínû, hogy az ember õszinte szívvel lemondana például a kereskedelmi értékkel bíró élelmiszerekrõl, italokról, árukról, amelyek a birtokában vannak. A jogi ügylet által viszont teljesen megszûnik tulajdonjoga, és ha nem szívesen is, de egyértelmûen le kell mondania róluk.

Aki eladás útján vagy más módon nem szabadul meg a cháméctól, amely így Peszách folyamán zsidó tulajdonban marad - seávár áláv háPeszách -, nemcsak törvényszegést követ el, de rabbinikus rendelkezés értelmében az ilyen chámécot Peszách után is tilos használnia. Ez a rendelkezés büntetés jellegû - knász -, amely arra szolgál, hogy Peszách alatt senki ne tartalékoljon chámécot az ünnep utánra.

A cháméc keresése, a bdikát cháméc, a cháméc érvénytelenítése, a bitul cháméc, a cháméc megsemmisítése és elégetése, a biur cháméc és a cháméc eladása, a mechirát cháméc arra szolgál, hogy ne lehessen kibúvót találni a parancsolatok egyetlen tilalma alól se:

"...távolítsátok el a kovászt a házatokból!" (2Mózes 12:15.)

"...ne lehessen kovászt találni a házatokban..." (2Mózes 12:19.)

"...ne lássanak nálad kovászos kenyeret..." (2Mózes 13:7.)