IMÁK, ÁLDÁSOK, SZERTARTÁSOK

[Olyan imák amelyek nem szerepelnek a Sámuel imája - Zsidó imakönyvben, a lubavicsi Tehilát Hasém imakönyv szerint vannak feltüntetve.]

Niszán havában nem mondjuk el a Táchánunt (Sámuel imája – Zsidó Imakönyv 70–81. old.) Jöhi rácont a Tóraolvasás után (uo. 85. old.), szombaton Áv Háráchámimot (uo. 238. old.) – azok se, akik minden szombaton azt mondanak, és a Cidkátchá cedek (uo. 279. old.) imákat.

Chábád chászidok szokása szerint még a Él erech ápájim a Tóra kivétele előtt (uo. 82. old.) és a Lámnácéách jáánchá (uo. 87–88. old.) is elmaradnak, imádkozás után azonban pótoljuk az utóbbit.

Aki látja a tavaszi virágzást

Minden évben a következő áldást mondjuk, amikor először pillantunk meg rügyező gyümölcs fát Niszán havában:

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, Világ Ura, kinek világa nem szűkölködik semmiben, aki szép teremtényeket és fákat teremtett belé az ember élvezetére! (uo. 120. old.)

A sivatagi sátor felavatása Niszán hónap első napjaira esett, és akkor mind a tizenkét törzs fejedelmei közül mindennap másik mutatott be áldozatot (4Mózes 7:1–83.). Ennek emlékére Niszán hónap első tizenkét napján, a reggeli ima után elmondjuk az arra a napra eső részt, valamint az azután következő Jöhi rácon imát (Tehilát Hasém 368–371. old.). Ezt a Jöhi rácon-t a kohaniták és leviták is elmondják (annak ellenére, hogy ebben az ember feltételezi, hogy a "mai" törzsből származik, ők pedig biztosan tudják, hogy Lévi törzsbeliek). Az első nap a bevezető részt, ami Vájhi böjom kálot Mose szakasszal kezdődik, is mondjuk. A tizenharmadik napon a befejező részt, ami Zot chánukát hámizbéách kezdetű szakasz (uo. 84.) a Kén ászá et hámnorá-ig (uo. 8:4.) mondjuk. Mindezeket nem a Tóra-tekercsből olvassuk fel.

Sábát Hágádol – Peszách-ünnepet megelőző szombaton

A Peszách-ünnepet megelőző szombatot Sábát Hágádol-nak, azaz Nagy Szombatnak nevezzük. Annak a nagy csodának emlékére, hogy Egyiptomban Niszán hónap tizedikén, szombaton, tették meg a zsidók az első micvájukat.

A parancsolat így hangzott: "E hónap tizedik napján vegyen magához mindenki egy bárányt, családi házak szerint, minden házra egy bárányt." (2Mózes 12:3.). Minden zsidó vett egy bárányt és hozzákötötte az ágy lábához. Az egyiptomiak, akik látták ezt, feltették a kérdést: "Minek ez a bárány?" és a zsidók így válaszoltak: "Azért, hogy feláldozhassuk peszáchra az Örökkévaló parancsának megfelelően." Az egyiptomiak, akik istenként tisztelték a bárányt, ugyan csikorgatták fogaikat nem tetszésükben, de nem mertek szólni egy szót se. Szombat reggel korán imádkozunk, Háftárá: Vöárvá (Máláchi 3:4-24.)

Ősrégi szokás, hogy a rabbi az ünnep alapvető törvényeit felsoroló és magyarázó drósé-t mond. (Ha az első széder szombat estére esik akkor a drósé-t természetesen az előző hét szombatján tartja.)

Minchá után, olvassuk el a Hágádát, az Ávádim hájinu kezdetű résztől a Löchápér ál kol ávonoténu részig (32–69. old.), mivel ekkor már elkezdődtek a csodák.

Mocáé Sábát-kor elmarad a Vijhi noám és Vöátá kádos imák (Sámuel imája 313–315. old.).

PESZÁCH ELSÕ ESTÉJE

Mááriv

Az esti imát kezdjük a Borchu elmondásával (Sámuel imája 172–176. old.). A Chábád chászidok az esti imát a Sir hámáálot elmondásával kezdik (Tehilat Hasém 134. old.) és kihagyják a Vájdábér Mose-t (uo. 138., Sámuel imája 176. old.). Folytassuk az ünnepi ámidá-val (Sámuel imája 343–348. old.).

Figyelni kell a különböző betoldásokra, pl. ha az ünnep péntek estére vagy szombat estére esik.

[Amennyiben szombat este elfelejtettük elmondani a Vátodiénu-t (uo. 345. old.), ami olyan mint a Hávdálá, az esti ima befejezése után mondjunk helyette Báruch hámávdil bén kodes lökodes-t. Ez lehetővé teszi, hogy az ünnepnapokon megengedett tevékenységeket elvégezzük.]

Chászid szokás, hogy az első két estén mondjuk el a teljes Hálél-t az áldásokkal együtt (uo. 329–333. old.).

A végén pedig az előimádkozó elmondja a Teljes Kádis-t (uo. 181. old.) és az Álénu-t (uo. 185. old.).

Peszách második estéjén az Álénu után kezdjük el az Omer-számlálást (uo. 154. old.). Chábád chászidok pedig az Álénu előtt mondják el az Omer-számlálást.

A SZÉDER UTÁNI REGGELEN

A reggeli imák: Sámuel imája 32. oldalig, 197–221. old., ünnepi Ámidá 343–348. old., Hálél 329–333. old., Tóra-olvasás 227–234. old., [Ha szombatra esik, akkor reggel hagyjuk el a Hásém Hásém-t és a Ribono sel olám-ot a Tóra kivételekor (228–229. old.),] Ásré és a Tóra visszahelyezése 238–241. old., Muszáf Ámidá 350–359. old.

Muszáf előtt a sámás bejelenti, hogy nem mondanak már Morid hágesem-t. Az első napi Muszáf csendes ámidá-ja alatt Morid hágesem-met már nem mondjuk. A chászidok ekkor már Morid hátál-t mondják. Az Ámidá elismétlésekor az előimádkozó elmondja a harmatért mondott imát is (Morid hátál uo. 362–363. old.).

Az ima befejezése 249. oldaltól. Sir sel jom – Napi zsoltárok 93–96. old.

Kidus (366. old.). Ha szombatra esik, akkor Kidus előtt a Vösámru szakasztól a Vájkádséhu szakaszig tartó részt (uo.) halkan mondjuk, majd normális hangon folytatjuk az Éle moádé-tól.

A délutáni imák: Sámuel imája 265–270. old., [ha szombatra esik – Tóra-olvasás 270–274. old.,] ünnepi Ámidá 343–348. old., az ima befejezése 280. oldaltól.

Második este

A Peszách-ünnep második estéjére tartogassunk valami különlegeset, ezáltal emlékezve Eszter királyné lakomájára, amely erre a napra esett. Ugyanezen a napon akasztották fel Hámánt.

CHOL HÁMOÉD PESZÁCH –

PESZÁCH FÉLÜNNEPE

Az ünnep második napján, az esti ima szokásos hétköznapi (Sámuel imája 138. oldaltól). Az Ámidájában mondjunk Átá chonántánu-t (145. old.); Vötén tál umátár bráchá helyett pedig Vötén bráchá-t mondjunk (146. old.). Mondjunk Jáále vöjávo-t (148. old.) a Peszách-ünnep végéig.

Hávdálá-kor kezdjük hiné...-vel, mint máskor (322–323. old.).

Ha szombat estére esik vannak sokan, akik ilyenkor kihagyják a Hávdálából a Boré miné böszámim áldást, annál az egyszerű oknál fogva, hogy néhol nehézséget okoz a Peszáchi fűszerek beszerzése.

Bizonyos munkák végzése tilos félünnepkor.

Öltsünk ünnepi ruhát.

A reggeli imák: Sámuel imája 69. oldalig, hagyjuk el a Mizmor lötodá-t (36. old.)., az Ámidában figyelni kell a Jáále vöjávo betoldásra 65. old., Hálél 329–333. old., Tóra-olvasás 82–84. old., Ásré és a Tóra visszahelyezése 87–91. old., Muszáf Ámidá 350–359. old. Az ima befejezése 91. oldaltól.

Félünnepkor a reggeli imában, az áskenáz hagyomány, hogy igen, a chászidok szokása, hogy nem öltenek tefilin-t (még akkor sem, ha olyan gyülekezetben imádkoznak, melynek tagjai tefilin-t öltenek). Manapság a családon belül öröklődik a tfilinrakás szokása. (A kárpátaljai, Szabolcs megyei eredetű családi szokások például valószínűleg a chászid hagyományt követik.)

Félünnepkor és Peszách utolsó napjain hagyjuk el a Lo lánu-t és a Áhávti-t a Hálélból.

Az ünnep tiszteletére, annak mind a nyolc napján igyunk meg egy-egy pohár bort (86 cc).