[Olyan imák amelyek nem szerepelnek a Sámuel imája - Zsidó imakönyvben, a lubavicsi Tehilát Hasém imakönyv szerint vannak feltüntetve.]
A Peszách-ünnep két utolsó napja ismét teljes ünnep mint az első kettő.
A gyertyákat még az ünnep beköszönte előtt gyújtsuk meg. Az ünnep utolsó két napján nem mondunk a Sehechijánu áldást.
Ha péntek estére esik az ünnep, akkor előtte lévő minchá előtt a chászidok elhagyják az általában ilyenkor szokásos Hodu-t (107. zsoltár, Tehilát Hásém 124. old.), és kezdik a Pátách Élijáhu-val (uo. 125. old.).
A Kábálát Sábát-ot kezdjük a Mizmor lödávid-al, elhagyva az előttieket (Sámuel imája, 166–168. oldalakat).
Az ámidá-ban az ünnepi/szombati imarendnek megfelelő szakaszokat a megfelelő helyen mondjuk el (343–348. old.).
Kidus (uo. 340–341. old.)
Ha Péntek estére esik, akkor a Kidus előtt a Sálom áléchem szakasztól a Kidusig tartó részt (uo. 187–188. old.) halkan mondjuk, majd fennhangon folytatjuk a Jom Hasisi-től .
Van egy olyan szokás a chászidok között, hogy a férfiak egész éjjel virrasztanak és a Tórát tanulmányozzák.
A reggeli és délutáni imák megegyeznek az első két napéval.
Álljunk fel, amikor a síra (Dal a Vörös-tengerről) felolvasásra kerül a Tórából.
Kidus (366. old.).
ÁCHÁRON SEL PESZÁCH – PESZÁCH UTOLSÓ NAPJA
Napnyugta után gyújtsunk gyertyát.
A Peszách-ünnep utolsó napján az esti étkezésnél már a chászidok is fogyasztanak megnedvesített mácá-t.
Másnap reggel Mázkir imát mondanak (349.), az elhalt szülők lelki üdvéért.
Szöudát Másiách – A Messiás ünnepi lakomája
Minchá után chászidok a Messiás-i ünnepi étkezést tartanak. Ez a hagyomány a Báál Sém Tovtól származik. Azt szokta mondani, hogy ezen a napon tündöklik fel a Messiás fénye. Ez már az aznapi Háfátárában is fellelhető, hiszen végig a Messiásról szól (Jesájá 10:32–12:6.).
Lubavicsi chászidok ilyenkor is négy pohár bort isznak a Széder négy poharával párhuzamosan.
Miért pont a Peszách-ünnep utolsó napján van ez? A lubavicsi rebbe erről a következőt magyarázza:
1. Tudjuk, hogy a megváltás fogalma csak az Egyiptomból való kivonulás óta létezik, mivel ekkor nyílt meg az eljövendő megváltás csatornája. Mivel az isteni energia földre áramlása mindenegyes Peszách-ünnepen újra és újra felerősödik – ugyanúgy mint történt ez a Kivonuláskor –, ahogy a Talmud mondja "Niszán hónapban volt [az első] megváltás, és Niszán hónapban lesz a [Messiási] megváltás". Nyilvánvaló, hogy minden egyes Peszách-ünnepen a Messiás ragyogása, kisugárzása is újra és újra felfénylik. És mivel az isteni energia az áramlás végpontjánál a legintenzívebb, ezért a Messiás fénye is a Peszách-ünnep legutolsó napján, a nap vége felé ragyog a legfényesebben.
2. A bekövetkező megváltást előrevetítő reveláció azért esik a Peszách-ünnep utolsó napjára, mert ez olyan nap – Jom Tov Séni sel Gálujot –, melyet csak a diaszpórában csatolnak a zarándok ünnepekhez. E napok lényege, hogy a diaszpórában és a szétszóratásban, a zsidó nép lehetőséget kap arra, hogy egy közönséges hétköznapot ünnepé, szent nappá változtasson. A Peszách-ünnep esetében ez azt jelenti, hogy ezt a napot a szabadság és a megváltás ünnepévé alakítjuk. A megváltás lényege pedig éppen az átalakítás folyamatában rejlik – a száműzetés megváltoztatása megváltássá, hogy ezáltal a teremtés legalsóbb szintjén is felfedhessük az Örökkévalót.
ISZRU CHÁG – AZ ÜNNEP MÁSNAPJA
Szokás, hogy a Peszách-ünnepet követő napon a megszokottnál valamivel többet eszünk és iszunk. Ez az ún. Iszru Chág, „az ünnepnaphoz csatolt nap”.
A Peszách utáni első szombattól egészen a Ros HáSáná előtti szombatig a Minchá ima után olvasunk egy-egy fejezetet a Pirké Ávót-ból, Az atyák tanításai-ból, így összesen négyszer fejezzük be. Elhagyjuk az Ávot olvasását, ha Sávuot szombatra esik, illetve ha Tisá BöÁv vagy előnapja szombat. A negyedik ciklusban csak három vagy négy szombat lehetséges, így értelemszerűen a két vagy három utolsó szombaton két-két fejezetet mondunk.
Peszách Séni
Szokásunk, hogy harminc nappal Peszách első napja után, Peszách Séni napján (ijár hónap 14-én) mácá-t eszünk. A Szentély fennállásának idején ilyenkor lehetőség nyílt arra, hogy az ünnepet megelőző napi, elmulasztott Peszách-áldozatot bepótolják (4Mózes 9:6–14.).